Voltam a Balatonon!
Országunk népének közkedvelt pihenőhelye, és a külföldi turisták előtt hazánk jól látszó arca, a Balaton környéke. Lelkünk tükre!
 
Szeged vendéglátását lehet szapulni, elmaradottnak, vagy világszínvonalúnak tartani ( már ha van olyan bátor ember), de a balatoni, nagyrészt siófoki pár napos, általános tapasztalatom minden képzeletet felülmúlt.
 
A vendéglátás mindig híven tükrözi az adott közegben élő igényeket, társadalmi szokásokat, a jelen kultúráját. Azért is, mert a meglévő igényekre épül. De, az, hogy egy ilyen helyen, csak az számít, hogy miből lehet meggazdagodni 2-3 hónap alatt a legkönnyebben, elszomorít, mert ennek a koordinálatlansága hosszútávon súlyos következményekkel járhat országra, szakmára nézve.
 
Az országunk vendéglátása szempontjából stratégiailag fontos helyszín a Balaton környéke. Siófok megérdemelné a magyar nyár arca címet. Az egész vendéglátó, hotel és idegenforgalmi szakmának, a turizmusért felelős szerveknek egy olyan imázs reformot kellene alkalmazniuk, amely méltóan képviseli népünk érdekeit. Mert ez, most, még nem megy. Tudjuk, nem egyszerű, de azért érdemes elkezdeni valahol! Az általános benyomásom szerint, a szakértelem nem csak a kínálat megtervezéséből, a tájborok avatott képviseletéből, az ételek elkészítéséből, de egy kávé felszolgálásából is hiányzik. És ezekből áll ez a műfaj!
 
Mit is akarunk mi magyarok itt Európában?  Hogy komolyan vegyenek. Vegyenek! Nemde?
 
 Ahhoz viszont érteni illik más népek szokásaihoz, pont annyira, mint a sajátjainkhoz. Vannak olyan hagyományaink, amik világhírűek lesznek attól, hogyha kitartóan büszkék vagyunk rájuk!
 Magyarkodástól függetlenül; a minden étteremben kapható gulyásleves, pont annyira nem tükrözi a hazai gasztronómiát, mint a szinte minden étlapon ott lévő cézár és görögsaláta, fokhagymakrémleves, carbonara spagetti, stb.
Egyik délben 2 órát járkáltam egyik helyről a másikra, hogy egy egyszerű borsmustárfüves, más néven rukkolával készült, olívaolajas salátát találjak. Nem volt olyan szerencsém! Be kellett érjem valami majonézes uborkával, amire trappista sajtot reszeltek, és Ranch-nek nevezték el. Az összes cowboy forgott a sírjában, amikor a felét ki kellett dobnom!  A salátaműfaj egyébként is elkeserítő, minden „szokásostól” eltérő igény nélkül is.
A lépten-nyomon kapható pizza, hamburger, hot-dog, gyros, uram bocsá’ slágerkaják, de azokat legalább olyan csinálja, aki ért is hozzá! Ha így lenne, rögtön normalizálódna a túlkínálat.
 
Azt hittem, hogy a régóta méltatott, állítólagos eredeti olasz konyhát képviselő Mauro Il Lagoja Zamárdiban, jóízűen feltölti a napok óta igazi ételre vágyó sejtjeinket, de orbitális csalódással jöttünk ki a turistákat futószalagon hülyítő pizzériából. Arivedercsi, bakker!
 
A hazai ételeinkből lényegében alig láttam valamit,  de a székesfehérvári Szárcsa fogadóba módom volt betévedni. Későn, majdnem éjfélkor, végre ettem valami ínyemre valót; zellerpogácsát, szarvas húst, zsemlegombócot, stb.  A normális árakon kapható, ízletes, jól tálalt vacsorával a hasamban végre mosolyogva jöttem ki egy vendéglőből.
 
Szóval a pár nap alatt, általában, hiányoztak az erdőink, mezőink ízei, színei, a választék, a megfizethető minőség, a színvonalas felszolgálás, a magyar vendégcsábítás eszközei.
 Nagyon nehéz igazi, jó kaját találni a Balcsi mellett, és mindenki rendesen megkéri az árát a rossznak is.
 Tömegek millióit szolgálják ki nyaranként az ottani vállalkozások, akik tesznek az gasztronómia magasztos szempontjaira, ha ki kell fizetni a terheket, és a nyilván borsos bérleti díjakat. 
Ezzel egyrészt meghagyva a rossz táplálkozási szokásainkat, másrészt minden hagyománytól, és újítástól, fejlődéstől ódzkodva, mennek a jól kitaposott örök favorit ételek gyártásának útján, csak azt is rosszul teszik.
 
Gasztronómiai kalandok helyett,  egy izzadságszagúan pénzéhes, a tanácstalan, kiéhezett turistákat, és bódult tiniket ballasztanyaggal feltöltő infrastruktúrát találtam.
 De nem voltam mindenhol. Lehet, hogy vannak olyan helyek is szép számmal, ahol megadják a módját. De azok cégéreit igencsak eltakarják a hamburgeres és gyros-os táblák, mert nem igen látszanak ki mögülük.
Szóval tisztelet a kivételnek! Akik biztosan nincsenek könnyű helyzetben, mert szembe mennek a többséggel.
Kitartást kívánok nekik! Is!